Hordák módján viselkedtek "észak- afrikai bevándorlók" Kölnben nőkkel szemben. És máshol is, szintén nőkkel szemben. 

Egyszer egy értelmes ismerősöm azt mondta, hogy az Iszlám abban különbözik más vallásoktól, hogy egyben szoros értelemben vett életfelfogás is. Az életfelfogás és ős-ösztön egyesülése megváltoztathatatlanságot hoz létre az emberben legbelül.

Azt már csak én igyekszem hozzá tenni, hogy egy vallás feltehetően annál erősebb lehet, minél erősebb köze van az embernek a veleszületett ösztöneihez. Ennek mentén már nem is annyira furcsa, hogy egyes emberek miért is érzik magukat közel vallásukhoz. És mit is szeretnek benne. Mert a vallás is árucikk már több, mint kétezer éve, és azon vagyunk, hogy ebbe minél több embert be lehessen húzni, mert akkor a hálózatként is felfogható klub szabályai szerint fog élni mind több ember. Ehhez azonban az is kell, hogy az embereknek vonzó legyen a vallás egyben, legyen benne állatiasság, ösztön, vagy éppen ezeknek az elutasítása, és az aszkézis. A vallás emellett társadalomszervező erő, és a hit szervezeti védelmezője- de ez ennek a gondolatsornak most nem témája. 

Az európai emberben ösztönösen benne van a takarékosság, a nehéz idők átélése, az önmegtartózkodás. Nem véletlen, hogy a kereszténységből kevésbé a szeretet, mint inkább az önmegtartóztató életmód, a javak, a szexualitásról való lemondás, a szerénység és az állhatatosság lettek azok az elemek, amelyek az európai emberben a kereszténység hajnalán és a kereszténység virágzásának idején, azaz a középkorban vonzó volt az embereknek. Halkan teszem hozzá, hogy azok az emberek, akik ezeket az értékeket nem érezték belül fontosnak, azok lettek az álszentek. Mivel nem a szeretet volt a legfontosabb elem, ezért szabadon mehetett a szomszédos nemzetek rendszeres és gyalázatos irtása, igázása és végeláthatatlan sanyargatása a történelem során. Itt tehát a harc és mások legyőzésének kellett értelmet szerezni, és ez sikeres volt.

A kereszténység teljesen más okból terjedt és terjed mondjuk Dél-Amerikában. Itt a szeretet a hívószó, és, hogy az ember elidegeníthetetlen joga a krisztusi felszabadítás a bűnök alól és a remény egy teljesebb élet felé. Az indiánokkal és a feketékkel keveredett spanyolok és más európaiak nem a lemondás, a szerénység és az állhatatosság fontosságában, hanem az egymás szeretetében, a végtelenségben és az elfogadásban lelték meg a maguk kereszténységét.

Végig lehetne menni még Afrikán, és más világvallásokon is, de majd egy másik alkalommal, mert itt van az Iszlám.

Az Iszlám is közel akart kerülni az emberekhez, hogy elfogadják, és minél szélesebb körben el lehessen adni, létrehozva a hálózatot, és szélesebb körben egy nagy egyetértő embertömeget. A korlátozott emberlétszám mellett ehhez nem volt elengedhető egy olyan ösztön bekapcsolása, ami más, mint az eddigi vallások kapcsolt árúként működő ösztöne. Ez a félelem (ez az ösztön már a zsidó vallásban is bekapcsolásra került - hiszen az Isten büntet) és a szex-ösztön megélése-ami a nők szerepét általában a férfi kiszolgálásában határozza meg. Ennek megfelelően ha bárki azt mondja, hogy az európai nők nem töltik be a női principium feladatát, és mint ilyenek erkölcstelenek és alávalók, máris szabad prédává válnak. Nagyon fonros lenne ennek a meghaladása, mert a nők jogainak teljesen ésszerű kiterjesztése a 20 században egyúttal visszafordíthatatlan folyamat, aminek megállítása sem tartozik egyetlen Kormány vagy párt, netán véleményformáló kompetenciájába. Kicsit olyan ez, mint a bibliai alma és az ember tudata közötti irreverzibilis folyamat öszefüggése. 

Mindezt (mármint az aljas és állatias bánásmód alkalmazásának lehetőségét európai nőkkel szemben) azonban valakinek mondania kell, és valakinek ki kell találnia azt is, hogy hogy több ezer (!) észak-afrikai (!) bevándorló egyszerre egy helyen kiélje ezt az ösztönt, noha a mindennapokban nincsnek szexuális erőszakról szóló tömeges beszámolók a bevándorlók lakta negyedekből. Ami már csak azért is érdekes, mert észak-afrikai bevándorlók tömegei élnek évtizedek óta például Franciaországban, mégsem arról híres a francia média beszámolók nagyrésze, hogy szexuális atrocitsokról szólna (az emberi jogok őshazájában ennek eltitkolása nem lenne éppen ésszerű magyarázat). Miért érezte mégis egyszerre több ezer észak-afrikai bevándorló, hogy most, 2015 szilveszterén jött el az idő? Mindez persze nem sokat változtat azon a tényen, hogy bárki is "hívta" a térre az "észak afrikai bevándorlókat", azokban megvolt a fogadókészség a hívó szóra. 

A kettős - vallási és ösztönvilágban rejtező - belső meggyőződés nehezen változtatható, ha az érintettek más ösztöne  nem kerekedik föléje. Erősebb ösztön a félelem, akár a haláltól, akár a nélkülözéstől, akár a bezártáságtól, vagy kirekesztettségtől. Ezért nagyon fontos, hogy ha már úgy alakult, hogy a mai korban összehívnak ilyen provokatív eseményeket, akkor a társadalmak (nemzetek) belső békéjének megőrzése érdekében elkerülhetetlen az érintettekkel közölni, hogy Európa határain kifelé is vannak kapuk, amin nem lehet adott esetben visszajönni. Aki pedig nem jött életében sehonnan, arra az általános szabályok szerint súlyos szankciók várnak, melyek nem tűrnek halasztást. 

Európa és Németország kapaszkodjon saját önazonosságához: a fegyelmezettséghez, a következetességhez és a szigorhoz az élet minden területén. Mert Európa társadalmai ezeknek az alapjain jöhettek létre hordák közösségeiből. Az, hogy a szabályok nem változtak néhány száz év óta a mindennapi együttélésben- úgy tűnik kommunikációra szorul.